LOOKBACK ON JANUARY

Január első napján egy katicabogarat találtam a lakásban, amiről a Napsütötte Toszkána című filmnek az a jelenete jutott eszembe, amikor Francis a felújított ház kertjében ülve örömmel fedezi fel a katicákat, amik az életöröm és a toszkán „édes élet” visszatérését jelképezik. Az egyik kedvenc gondolatom a filmben, amikor Katherine azt mondja Francisnek, hogy kislányként képes volt órákig katicákat keresni, míg végül elaludt a fűben és amikor felébredt, ezrével másztak rajta a katicabogarak. A filmben a katicák a boldog újjászületés hírnökei, amelyek a nyugodt élet beálltát képviselik.

Az ünnepek után az új év elején így aztán a katica szimbolikáját követtem és nem rohantam rögtön “nagy célokat” hajszolni – inkább rendeztem a sorokat kívül és belül is, hogy megkeressem azt a ritmust a hétköznapokban és az alkotásban, ami tényleg jól esik. A január ezért a visszalassulásról szólt.

Kedveltem a kicsi, befejezhető projekteket, amik nem ijesztenek meg és látom a végét, ami nem hetek, hónapok múlva jön el. Ennek a jegyében születtek a szerencsét hozó négylevelű lóhere alakú poháralátétek, vagy a kis reggeliző alátét, ami egyébként kezdőknek is nagyon könnyű feladat, ideális a kötéstanuláshoz is.

Rendeztem a fonalakat is, átnéztem a készletet, összeválogattam a maradékokat, hogy sokkal könnyebb legyen később kreatívan gondolkodni és ne a káoszból kelljen hirtelen rendet teremteni.

Elővettem néhány korábban megrendelt készletemet, amiből egy-egy félretett, elkezdett kötés ismét a kezembe került. Ezekből lesz, amit folytatok, de lesz olyan is, amivel kapcsolatban meggondoltam magam és irányt váltok, vagy az egészet lefejtem és kitalálok valami mást.

A hónap tanulsága az volt számomra, hogy nem baj, ha most kevesebb alkotás születik, mert nem kell mindent egyszerre létrehozni, hagyni kell érni a terveket és elég, ha minden nap csak egy kicsivel kerülök közelebb a célhoz. Ha csak kétnaponta jut idő a kézművesedésre, nem baj. Egy sor, vagy egy fél óra alkotás is számít.

Kisebb sikerfeladatok voltak a Granny Square táskák is, amelyeknek a történetéről ebben a bejegyzésben írtam.

Nekem januárban kifejezetten az tetszett, hogy most csak kevés kötés, horgolás volt, de azok viszonylag gyors sikert hoztak. Ha Te is szeretsz alkotni, bármi legyen is az, javaslom, hogy válassz egy DIY projektet, amihez nem kell túl sok eszköz, pár nap vagy 1-2 hét alatt elkészül és akkor is örömet ad, ha csak 20 perced jut rá egy nap. Nekem már februárra is megvannak ezek a minitervek és már készülök a tavaszra is, de azért még örüljünk egy kicsit az igazi télnek.

Köszönöm, hogy itt vagy!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEK

  • Indian sweater: egy nyugodt nap melege

    Van egy pillanat, amikor reggel kilépsz az ajtón, a levegőben csípős hideg ül, és a város is lassabban ébred. Ilyenkor jólesik valami, ami puha, megbízható és otthonos. Ez az Indian sweater. A pulóver mély, földszínű barnája a természet nyugalmát hozza közel. A vállrészen futó lila és piros csíkok finom ritmust adnak – kicsit bohém, kicsit „indiános” – pont…

  • Alakul az első kézműves pulóver

    Minden történet elkezdődik valahogy. A Nolka története egy fonalgombolyaggal és két kötőtűvel indult, meg azzal a csendes, izgalommal teli érzéssel, hogy valami különleges van születőben. A képen látható pulóver még úton van, de a szemek lassan sorokká rendeződnek, a sorokból pedig egy olyan darab formálódik, amely melegséget ad testnek és léleknek is egyaránt. Vastag gyapjúból…

  • A KÉZZEL KÖTÖTT GYAPJÚ PULÓVER VARÁZSA

    Ma reggel olyan volt kinézni az ablakon, mintha valaki lehalkította volna a világot. Minden fehér, az utcákon vastag hótakaró, a levegő pedig az a fajta friss hideg, ami azt súgja: ma ne rohanj.  Gyerekkoromat idézik ezek a havazások, amelyeket az elmúlt napokban tapasztalhattunk és hálával tölt el, hogy a természet az utóbbi időben ismét megörvendeztet…

  • “Lusta kötés” komolyan véve

    Tavasszal, amikor először érzed meg igazán a levegőben a változást és már nem csíp úgy a szél, de még ott van a kis hűvösség a reggelekben és az estékben, eszünkbe jut, hogy a rétegezésnek még igenis helye van az életünkben. Pont egy ilyen átmeneti időszak inspirálta ezt a kardigánt. Teljes egészében lusta kötéssel készült, ami…

  • KIS DÍSZEK NAGY ÚTON

    Az Adventet egy egészen konkrét kérdés nyitotta meg: „Milyen apróságot adnál annak, aki pár napig a tárgyaid között él?” A szálláshelyünkön több Nolka darab is otthonra talált és most valami egészen kicsi, de személyes ajándékot szerettünk volna a vendégeknek – olyat, ami elfér egy kabátzsebben, mégis magával visz egy darabot ebből a világból. Így születtek…

  • Megszületett a Nolka

    Van valami megmagyarázhatatlan szépség abban, amikor két kéz fonalat ölt, újra és újra, míg valami viselhető és igazán egyedi születik belőle. Az elmúlt hónapokban újra felfedeztem a kötést, nemcsak mint gyerekkorban megtanult technikát, hanem mint rítust. A kötésnek köszönhetően a gondolataim tisztultak és idővel a gombolyagból történet lett. A „Hová tűntél Bernadette” című film egyik…