“Lusta kötés” komolyan véve
Tavasszal, amikor először érzed meg igazán a levegőben a változást és már nem csíp úgy a szél, de még ott van a kis hűvösség a reggelekben és az estékben, eszünkbe jut, hogy a rétegezésnek még igenis helye van az életünkben. Pont egy ilyen átmeneti időszak inspirálta ezt a kardigánt.
Teljes egészében lusta kötéssel készült, ami nemcsak a készítés folyamatát tette meditatívvá és lelassítóvá, hanem a végeredménynek is egyfajta letisztult, őszinte karaktert adott. A vastag, super chunky 100% gyapjúfonal pont azt a melegséget hozza, amire a tavasz elején még szükségünk van, miközben a színek már egyértelműen a tavasz könnyedségéről mesélnek. A pasztell rózsaszín és lágy lila árnyalatok finoman simulnak egymásba, a ciklámen szegély pedig egy kis játékosságot és határozott vonalakat visz az összhatásba. A tavalyi év során már kísérleteztem ilyen jellegű kardigánokkal, de ez lett az abszolút kedvencem, talán az egyszerűsége miatt és talán azért is, mert maradékfonalakból készült és nem volt lehetőség túl sokat variálni, hiszen a fonalmennyiség korlátok közé szorított. 🙂
A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok és azt hiszem, hogy idén tavasszal ez lesz az alapdarabom, amit reggel csak úgy felkapok egy farmerhez az ing fölé, amikor még kicsit hűvös a levegő, vagy amit magammal viszek egy hétvégi sétára, amikor a nap már melegen süt, de az árnyékban még jól esik egy réteg.
A kardigán készítése közben végig az a gondolat kísért, hogy egyszerű legyen, de mégis legyen benne valami időtlen. A kézzel kötött holmikra ez általában elmondható, de itt az is lényeg volt, hogy ne csak egyszezonos, vagyis ne csak kizárólag tavaszi darab legyen. Ez különösen azért is sikerült ezzel a darabbal, mert fázós vagyok, ezért nyáron sem fogom messzire eltenni. Egy hűvösebb balatoni estén egy teraszos vacsorán vagy egy kerti beszélgetés során újra és újra szükség lesz rá.
